Ne tessék

 

 

Próbálja a nyelv szépségét megélni,
Ma sem szégyen magázva beszélni,
Legyen csak elegáns beszéde fazonja,
Mintha egy úr hölgyének dalolna.

Ha úgy szól hozzám, mint aki számít,
Talán pár szóval hamarabb csábít.
A magázódás nem kor – hanem forma,
Használni művészet nem pedig dogma.

Ne tessék engem letegezni,
Próbálja csak ezt befejezni.
Ez így nekem túl közvetlen.
Magázódjon, ha kérhetem.

Úgy szeretném, ha megmaradna még,
Ez a dallam, mint, régimódi kép.
Ó, magázódás, ne múljék el soha,
A mi nyelvünkben ez is egy csoda.

Ön szerint régies, mint egy szobor.
De hát nem divat ez, ne legyen botor.
Tisztelem magát, ez az igazság!
Tegeződni válaszul tiszta pimaszság.

Elmaradt a „kérem”, kihalt a „szívesen”,
Ne tegeződjön, ha beszélhet díszesen.
Elfogyott mára a beszélt tisztelet,
Kikopott nyelvünkből a magázós ismeret.

Túl sok lett a „csá”, a „szia”,
Beszéd helyett ez csak rizsa.
Nem vagyok a haverja, kérem,
Tudja ezt remélem, szépen.

Úgy szeretném, ha megmaradna még,
Ez a dallam, mint, régimódi kép.
Ó, magázódás, ne múljék el soha,
A mi nyelvünkben ez is egy csoda.

Régen még megadták a módját,
Odafigyeltek, és formálták az ódát.
Nem baj, ha közben más lett a divat,
Én szépre formálom a szavaimat.

Kérem, maradjon, míg tart az élet,
hunglisül a sok birka csak béget.
Magázódás, Ön oly kedves nekem.
Szeretem mióta tudom az eszem.

Magázni gesztus és nem béklyó,
Egymás között szép és méltó,
Magázódás, oly kedves nekem,
Kérem, Ön is fogja kezem!

Úgy szeretném, ha megmaradna még,
Ez a dallam, mint, régimódi kép.
Ó, magázódás, ne múljék el soha,
A mi nyelvünkben ez is egy csoda.

© 2025 Minden jog fenntartva.
© 2025 All rights reserved.