A király meztelen

 

Arany a trón, de rozsdás már a széle,
Nincs már hitele, csak a félelem bére.
Szépen szól, mit mond a száj,
De belül csak csend, és minden ami fáj.

Lépked a mester, egyre hevesebb,
Tizenöt év hazugság, nem több – nem kevesebb.

A király meztelen, és senki sem szól,
Csak állunk, mint a bábuk, s a hazugság tombol.
A király meztelen, és tapsol a nép,
A valóság elveszett a szép szavakért.

Nyomor van és poros a tükör,
Látom benne magam, s valami gyötör.
Királyunk dőzsöl és krumplit oszt néha,
Cserébe csendet vár és tapsoljunk még ma.

Elhitették, hogy így van rendben,
De bennem láz ég minden percben.

A király meztelen, és senki sem szól,
Csak állunk, mint a bábuk, s a hazugság tombol.
A király meztelen, és tapsol a nép,
A valóság elveszett a szép szavakért.

Törj ki a sorból, az ajtót rúgd be,
Emelt fővel a láncokat dobd le.
Látod már, mit mások sosem mertek,
Remeg a király, mert végre szólni mertek.

A király meztelen, most már én is szólok,
Elég volt a csendből, dőljenek a trónok.
A király meztelen – kiáltom már én is,
Nem elég ha mondod, most már végre tégy is!

© 2025 Minden jog fenntartva.
© 2025 All rights reserved.