Közelít már

 

Közelít már, messziről észleled.
Tudod, ha elkap hiába kérleled.
Nyitja már száját, közelről nézheted,
Ha nem fogja be, hallgathatsz éveket.

Már félek mikor beállít,
Megint kezdi, megállít.
Rázendít és nincs már vége,
Nem érdekel vedd már észre.

Szabadulnék, ha lehet máris,
De dől belőle újabb frázis,
Mit tegyek, hogy abbahagyja?
Préda leszek csak miatta.

Fogd már be a lepcses pofád!
Nem kérlek erre tovább!
Kussolj, kussolj, kussolj már!
Csak rád vár a szájkosár!

Fogd már be a lepcses pofád!
Nem kérlek erre tovább!
Kussolj, kussolj, kussolj már!
Csak rád vár a szájkosár!

Hiába van nálad az értelmi fölény,
ha elkap, nem ereszt a szófosó görény.
Nem ereszt, csak beszél folyton.
Ha tovább beszél, én megfojtom.

Szemem az órán, mozdulatlan,
menekülnék minden pillanatban.
Nem hallgatlak, csak túlélek,
Hogy elhallgass én megkérlek.

Térdig gázolok a szavai tengerében,
Szerintem levegőt ott vesz a fenekében.
Szavai súlya alatt rogy a tér,
Monoton hangja bennem él.

Fogd már be a lepcses pofád!
Nem kérlek erre tovább!
Kussolj, kussolj, kussolj már!
Csak rád vár a szájkosár!

Fogd már be a lepcses pofád!
Nem kérlek erre tovább!
Kussolj, kussolj, kussolj már!
Csak rád vár a szájkosár!

© 2025 Minden jog fenntartva.
© 2025 All rights reserved.